Bátran mondhatjuk, hogy Pécelt a Ráday család tette az ország egyik kulturális központjává a XVIII. században. A Ráday család tagjai művészetpártoló, alkotó tevékenységük révén kiemelkedtek koruk megyei nemességéből Tevékenyen részt vettek a közéletben, a család több tagja viselt megyei és egyházi hivatalt.

Két és fél évszázada tudósok, írók találkozóhelye volt a péceli barokk kastély, amelynek kúria-elődjét Ráday Pál, II. Rákóczi Ferenc titkos kancellárja, a szabadságharc bukása után a hazai protestánsok vezéralakja, valamint fia építtetett. A mai kastély alapját az 1720-as években Ráday Pál tette le, majd ezt a korai épületet fia, Gedeon 1755-1766 közt bővítette. A teljes kastély, a melléképületekkel együtt 1770-re készült el, Mayerhoffer András és fia – a gödöllöi Grassalkovich-kastély építőinek – vezényletével.

A díszterem falképeit Ráday Gedeon Bernard Picart rézmetszetei felhasználásával készíttette el. A terem mennyezete az 1825-ös tűzvészkor leszakadt, helyreállítása sokáig váratott magára. A díszes könyvtárterem, a barokk konyha mellett mitológiai jeleneteivel és felirataival ez a terem a legkülönlegesebb az épületben. A díszes könyvtárterem, és a barokk konyha mellett, a „Nagy Szála” mitológiai jeleneteket ábrázoló, hatalmas, grisaille freskói, és az ezekhez kapcsolódó- maga Ráday Gedeon által megfogalmazott- morális üzenetek, az épület legizgalmasabb/ legkülönlegesebb látványosságai.

A különböző szobák elnevezése általában a falakon lévő díszítés – festmények, kárpitok, falképek- témája alapján történt. Így lett Pécelen Hercules-terem és királyi szoba. Ráday Gedeon egész életében a családi könyvtár tervszerű gyarapításával és a magyar irodalmi-és művészeti élet fellendítésével foglalkozott. Mintegy tizenkétezer kötetet számláló gyűjteménye az egyes tudományágak legkiválóbb műveit, a klasszikus alapműveket és a francia felvilágosodás irodalmát reprezentálja. Végrendelete alapján a könyvtárat nem lehetett megbontani, csak egészében lehetett értékesíteni. 1861-ben a Duna-melléki Református Egyházkerület tulajdonába került, így ott épségben megőrizték védett gyűjteményként.

Az épületet a 20. század elejéig nem használták, majd az 1920-as években végeztettek nagyobb átalakítási munkákat. A II. világháború végén már rossz állapotban volt a kastély, melyet az 1950-es években államosítottak. Thomas Antal tervei szerint felújították, majd 1998-ig kórházként működött.
Jelenleg múzeumi kiállítóhely, koncert- és rendezvényhelyszín. A korabeli használati tárgyakkal felszerelt konyha, a freskókkal díszített termek mellett a kastély melléképületei, így a márványistálló is látogatható.