Az 1800-as évek elején fogott bele Festetics Antal a dégi birtok fejlesztésébe, és a kastély építésébe. Jó ízlését, igényességét és persze gazdagságát tükrözi, ahogyan a birtokközponttá tett dégi területet kezelte. Az apjától „örökölt” mérnökre, Kováts Ferencre bízta a mintagazdaságok és az azokat összekötő úthálózat tervezését, amelynek egyik leglátványosabb eleme a Veszprém felől érkező postaút volt: a 12 km-es, egyenes út tengelyének végén magasodott a kastély, amelyet az érkezők már messziről megcsodálhattak. A nyári rezidenciának használt épület tervezését Festetics Antal a pályája elején álló, de már nem ismeretlen Pollack Mihályra bízta. A bécsi születésű, építész családból származó Pollack a 18-19. század fordulóján telepedett le Pesten, és hamar jelentős szereplője lett a rohamosan fejlődő város építkezéseit felügyelő bizottságnak. A Festetics család korábban már a józsefvárosi villa tervezését is rá bízta, majd Dég után is dolgoztattak vele: másik fővárosi rezidenciájukat, a lipótvárosi Festetics-palotát is Pollack tervezte.

A Dégen felépült kastély építtetője szándéka szerint kora legnagyobb és legkorszerűbb birtokközpontja kellett legyen. Pollack egy egyemeletes, alagsoros, U alakú épületet tervezett, amely hazánk egyik legkorábbi klasszicista műremeke lett. Az épület mindkét oldalán dór oszlopok tartotta portikusz emelkedik ki a homlokzat síkjából. A szokástól eltérően a két mellékszárny által bezárt északnyugati főbejárat felőli a kisebb, míg a privát terek felőli oldalon található a látványosabb oszlopsor. Ez utóbbi, a kert felé nyitott homlokzat elé széles, hat oszlopos portikuszt tervezett Pollack, ami az építész későbbi főművének, a Nemzeti Múzeum előképének is tekinthető. Itt azonban a lenyűgöző látványt a lehető legtisztább, letisztult eszközökkel valósította meg. Az antik templomok építészetéből átvett elemeket nem díszítette túl: az oszlopok közül is a legkevésbé díszes dórra esett a választása, míg a gyakran domborművel díszített timpanont üresen hagyta.

A szimmetrikus, szabályos geometriai elemekkel operáló klasszicista épületnek van azonban néhány érdekessége, rendhagyó megoldása. A monumentális hátsó fronttól a megszokott lépcsősorral ellentétben Dégen kavicsos rámpa vezet a parkba, térben is jobban összekapcsolva az épületet a kerttel. A másik feltűnő eltérés, hogy az ovális alaprajzú, félköríves fülkékkel bővített díszterem nem a kastély középtengelyében, hanem a nyugati oldalrizalitban, a mintegy harminc méteren át vezető teremsor végén található. A másik szárnyban, mintegy tükörképként, található egy kisebb ovális szoba, amelyben a legenda szerint Festetics Antal a betiltott szabadkőműves mozgalom fontos iratait tartotta.

Az építkezés 1802 körül kezdődhetett, 1812-ben már állt az épület, ekkor építették a kastélypark felé nyíló oszlopsort is. Az épület földszintjén a társasági élet színterei, a reprezentációs terek és a család tagjainak lakosztályai sorakoztak, az emeleten pedig elsősorban a gyerekszobák, hosszabb ideig itt időző rokonok lakosztályai, valamint vendégszobák kaptak helyet. Az alagsor a kiszolgáló személyzet munka- és lakóhelye volt. A kastéllyal egy időben kezdték kialakítani a hatalmas angolparkot is, amely a környező épületegyüttessel együtt egy gondosan megtervezett, tudatos koncepció eredménye. A kert ma legismertebb épületét, a Hollandi-házat a 19. század végén Festetics Pál építette, míg a szivattyúház, az antik forrás, a rózsaliget és a kőkert a dégi kastély utolsó urának, Festetics Sándornak (1882-1956) köszönhetőek.

A család 1815-ben már be is költözhetett az új, késő tavasztól kora őszig használt család rezidenciába, ami négy generáción át, több mint száz éven keresztül szolgálta a Festetics családot.