A Tiszadobon élt Andrássyak közül kiemelkedik az építtető, gróf Andrássy Gyula (1823-1890), akinek legkedvesebb tartózkodási helye a világban, Tiszadob volt.

Az öreg gróf fiai közül II. Andrássy Gyula (1860-1929) volt az, aki befejezte a kastély építését és a parkot is ő formázta véglegessé. Miután testvére, a művészi tehetséggel megáldott Tivadar meghalt, ő lett nevelője lányainak (Ilona, Borbála, Katalin, Klára), közöttük Katalinnak, akiről akkor még nem sejtette senki, hogy ő lesz Károlyi Mihály feleségeként a “vörös grófnő”. Katinka, akitől azt várta a család, hogy a három leány után végre fiúként születik meg, a tiszadobi kastélyban, a “Törcsvári óratoronyban” született. Andrássy Katinka emlékirataiban a Kolozs megyei Dubin és Tőketerebes mellett Tiszadobot említi legszeretettebb lakhelyei között: “E három helyet, de legjobban a tiszadobi házunkat szerettem, ott születtem, a szeptembereket ott töltöttem, oda fűz sok kedves emlék, és Károlyi is odajárt leginkább udvarolni. Engem, az Andrássy család fejének, Duci bácsinak (II. Andrássy Gyula) a kikerülhetetlen befolyása alól, Károlyi vont ki. Mellette váltam azzá, aki lettem.”
A tiszadobi Andrássy kastély a hazai historizáló kastély-építészet egyik legimpozánsabb alkotása. A kastély 1880 és 1885 között épült gróf Andrássy Gyula elképzelései alapján. Tervezője Meinig Arthur volt, akit a gróf arra inspirált, hogy ötvözze egybe a magyar történelmi romantika legnemesebb építészeti elemeit elsősorban a vajdahunyadi vár stílusára hagyatkozva.
A gróf kérése teljesült, a vajdahunyadi vár egyes elemei uralják a kastély tömbjét. A tiszadobi kastély kerek saroktornyának előképét a vajdahunyadi vár északi sarkában álló kerek Hímestoronyban azonosíthatjuk. A kastély északi homlokzatán, a kerek bástya után a vajdahunyadi kapu-lakótorony háromkonzolos zárt erkélye sejlik fel. Az északi-homlokzat nyugati saroktornya tömegébe és toronysisakjába a vajdahunyadi Nebojsza várnagyi lakótorony formáit ültették át. A tiszadobi délnyugati karcsú, kerek és magas saroktoronyhoz hasonló, három is található Vajdahunyadon. Más erdélyi kastélymintákat is megidéz az épület. Felismerhetjük a brassói Katalin bástya jellegzetes őrfiatornyait, a kastély déli kapu-és lépcsőháztornya a marosvécsi reneszánsz kapu-lakótornyát hozta el, a délkeleti saroktorony pedig a királyi Törcsvár délkeleti tornyát idézi.
A kastély szépségét a csodálatos környezet tovább növelte. Tiszadob természeti környezetét sajátosan a vízrajzi viszonyai határozták meg. Így alakultak ki egymás mellett, szinte egyedülálló sokszínűséggel a folyók és holtágak menti ártéri és galéria erdők. A kastély parkját északról ezekből, az ősfákból álló 500 hektáros gazdasági erdő határolja. Ez a rendkívüli szépségű természeti környezet, lágyan öleli körül a fenséges épületet.
A kastély kertje a művészi gonddal tervezett és gondozott angol-és franciapark volt, benne híresen szép rózsalugasokkal. Az egykori harmónia legértékesebb maradéka, a kastély északi homlokzata előtt a középkori liliomot kirajzoló, hatalmas, nyírt sövénykert-labirintus, mely szerencsére él ma is. A bukszus-labirintusban áll egy szép szobor, a “Leányszöktetés”, Fadrusz János munkája. A kastély teljes szélességében, így a sövénykert szélességében, nyiladék vezetett az erdőn át a Tiszáig. A vadaskert 1945 után erdészeti kézbe került, a nyiladékot beültették, a kastély körül számos új épület foglalta el az egykori romantikus park helyét.
A tiszadobi kastélyban valós nemzeti romantikát jelenített meg az építői szándék. Idősebb Andrássy Gyula tudós vizsgálódással a legkiválóbb, legnemesebb építészeti örökségünkből merített saját nyaralókastélyának alapításához. Az Andrássyak címere a főbejárat fölötti színes ablakokon látható, míg a padlózatban a terméskőből kiképzett oroszlán címerállatuk a hatalmat, erőt jelképezi. A tiszadobi kastély lépcsőházának jellegzetessége a romantikus, fal mentén “kúszó”, fafaragásos, háromkarú falépcső. A lépcsőház-toronyból a magasföldszinten a fiókos dongaboltozatú nagyterembe, a lovag vagy bálterembe lépünk. A terem mennyezetén kirajzolódó későgótikus-reneszánsz hálóboltozat az 1550 körül épült marosvécsi Kende kastély boltozatát követi.
A földszinti nagyterem (lovagterem) közepén gótikus-reneszánsz vöröskőkandalló áll, homlokán a felirat “Fidelitate et Fortitudine”. Archív felvételek bizonyítják, hogy az egész kastély, de különösen a bálterem falait és egész belső terét műkincsek tömege borította. Figurális falikárpitok, gobelinek, fegyverbokréták, egész páncélzatok, reneszánsz bútorzat, asztalok, székek, szekrények töltötték be a termet. Ugyancsak a földszinten található az L alakú gyűjteményes nagyszalon. A terem mennyezete pontos másolata az angliai Kentben található Knole kastély “The Cartoon Gallery” terme mennyezet-stukkójának. A mennyezet mintája: egymásra szimmetrikus hullámvonalak határolta mezőkben 3-3 szál virág (pl. jácint és lonc) alkot csokrot. A gyűjteményes szalon kandallóján egy-egy teljes páncélzat állt szimmetrikusan. A falakon két nagyméretű, figurális falikárpit, értékes festmények között pajzsok alá tett fegyverbokréták voltak láthatók.
A nagyszalon keleti szomszédja a házigazda dolgozó-szobája volt, amelyből a “Hímestorony-aljba” rejtett könyvtárkabinet nyílik. A következő terem keletre néz, ez az ún. fekete ebédlő, amelyben gótizáló ollós-székek, más néven Savonarola-székek voltak az asztal körül. Az ebédlő után a reggeliző szobának használható télikert következett a “Törcsvári-torony” aljában. A téli kertet Möller István tervei szerint kibővítve később idekerült a híres budapesti Andrássy-ebédlő, amelynek szecessziós berendezését és színes ablakait Rippl-Rónai József tervezte. Az eredeti színes felső üvegek ma is láthatók a nagyméretű ablakon. 2012-ben elkészítették a színes ablakok és a mennyezet teljes rekonstrukcióját a fellelhető források alapján. (A rekonstrukciót Balogh Eleonóra üvegrestaurátor-művész készítette el.)
A gyűjteményes nagyszalonból nyugat felé nyílt a királyi vendéglakosztály, nappali-hálószoba-öltöző-kabinet (fürdőszoba) térsorral. A királyi hálószoba a “Nebojsza torony” aljába került. A királynéi vendéglakosztály e fölött helyezkedett el az első emeleten, s ott tovább kelet felé haladva a grófné és a gróf lakosztálya foglalt helyet, pontosan a földszinti társasági termek felett. Az ebédlők fölött vendégszoba volt. A második emeleti szobák használatuk szerint vendégszobák voltak.
A gyönyörű kastély azonban nem maradhatott meg eredeti formájában az utókor számára, mert az első világháború után, 1918-ban egy szomorú esemény történt. A nekiszabadult nép feldúlta a pompás gazdagsággal berendezett kastélyt (a fosztogatást nem a tiszadobiak kezdték). Polgár felől fegyveres forradalmárok érkeztek 10-12 kocsival. Betörték a nagykastély ajtaját, teljes bútorzatát összetörték, az ablakokat belövöldözték. Összezúzták a velencei tükröket, a csillárokat, szobrokat és kerámiákat, a drága festményeket, könyveket megsemmisítették, széthordták. A gróf – úgy mondják – nem is jött soha többé a tiszadobi kastélyba.
1945-tel véget ért az Andrássyak története Tiszadobon. A II. világháború végén román katonai kórházat telepítettek a kastélyba. Az itt elhunyt román katonák ma is a parkban nyugszanak. A kastély állami tulajdonba került. 1948-ban 300 osztrák gyerek nyaralt itt, majd egy éven át görög menekültek gyermekei kerültek ide. 1950-től a közelmúltig gyermekvárosként működött. A gyermekváros – mely a magyar gyermekvédelem kiemelkedő értékű nevelőiskolája, menedékhelye az elhagyott gyermekeknek – 2007-ben a településen belül egy modern, épület-együttesbe költözött.
A 2008-ban elvégzett műemléki épületkutatás alapozta meg a kastély 2011-12-ben történt teljes műemléki helyreállítását.
(Bartos György tanulmánya alapján)