A TISZA-KASTÉLY
A birtokszerző Tisza I. László (? -1771) érkezésekor egy „vármegyeháza” nevű épületbe költözött, később az ő kezdeményezései nyomán, 1771 után létesült itt egy kisebb barokk kúria. A kastély két legrégibb része eredetileg különálló épület volt – egyik a keleti szárny végén lévő észak-déli irányú, nyitott köríves tornácú épületrész, a másik a nyugat-keleti szárny nyugati végén lévő dupla szobasoros középfolyosós rész –, melyeket az építkezés következő szakaszában építettek egybe.
A legnagyobb építési munkálatokat Tisza II. László (1765-1831) és felesége széki Teleki Katalin (1777-1820) grófnő valósította meg, jelentős részben az 1796-ban történt házasságkötésük után. Az épület a 18. század végén már L alaprajzú volt, ekkoriban létesült a kastély fő szárnyának középső traktusa, a kocsiáthajtó fölé pedig négytengelyes, klasszicizáló késő barokk emeletet, ún. pavilont építtettek. A kastélyt, ami a korabeli társadalmi és politikai élet központjává vált, a geszti nép „Babilon” néven emlegette, tervezője id. Czigler Antal építész volt.
Tisza I. Lajos (1798-1856) halála után fia, a majdani miniszterelnök, Tisza Kálmán (1830-1902) örökölte a kastélyt. 1860-ban készült el a keleti szárny külső terasza, ezután építették be a déli kocsiáthajtót, amelynek helyére került a miniszterelnöki dolgozószoba. A szalonok mennyezetének gipszstukkó díszítését Pállik Béla festőművész tervezte. Tisza Kálmán idejében, 1866 és 1892 között létesültek a földszinti fürdőszobák is.
Tisza István miniszterelnök 1902-től kezdődően néhány korszerűsítést végeztetett az épületen. Bevezették az elektromos áramot, a telefont és biztosították a hideg-meleg vízellátást. Az új miniszterelnöki dolgozószoba az észak-déli szárny legnagyobb, boltozott helyiségébe került. A 20. század elején alakították ki a légfűtéses rendszert is. Az utolsó geszti birtokos családtag Tisza Kálmán Lajos 1944 októberében az orosz csapatok közeledtével elmenekült, majd a II. világháború után az ország elhagyására kényszerült.
A kastélyt hónapokon át az orosz hadsereg katonái lakták. Az épület 1946-tól 1948-ig a Debreceni Egyetem diáküdülője volt, majd 1954-től a helyi művelődési ház és könyvtár, 1957-től pedig iskola működött benne. A Nagy Szalonban színpadot emeltek, így művelődési programok, sőt színielőadások megtartására is alkalmassá vált.
A kastély teljes körű felújítása 2021-ben kezdődött. Célunk egy komplex, a nagyközönség számára informatív és impozáns kiállítás kialakítása volt, amelyben látogatóink minél többet tudhatnak meg a történelmi Tisza család tagjairól.
A GESZTI KASTÉLYKERT
A park egyes részeit őshonos erdőből alakították ki, meghagyták annak legszebb tölgyeit, illetve juhar és kőrisfáit. Régi utazók a későbbiekben elragadtatással szóltak a geszti parkról, színes virágágyakról, platánfák, tölgyek, pálmák csoportjairól, virágzó bokrokról, futórózsákról. Széles, ívelt, kanyargó útjait a régi birtokkataszteri térképek is ábrázolják, későbbi korokból fényképek, képeslapok is tanúskodnak a 19 hektáros park szépségéről.
A Tisza Kálmánné Degenfeld Ilonának épített keleti teraszával szemben egy hatalmas, ovális, enyhén domborodó virágágyás volt, melyeket – mint a kert egészében mindenütt – alacsony nyírt sövény választott el a zöld pázsittól. A teraszkorlátok nagy kőedényeiben termetes jukkák virágoztak. A növényeket hozzáértő kertész és több „kertészbojtár” gondozta, akik hagyománytiszteletből és a vendég gyermekek kedvéért még a vízvezetékek kialakítása után is szamárkordéval hordozták a locsolóvizet az ágyások öntözésére. A kert hajdani eklektikus jellegét annak is köszönhette, hogy több egymást követő generáció hagyta rajta keze nyomát.
A park területén sűrű erdőfoltok, fasorok – például öreg szilfákból és feketedióból – illetve cserjesorok is voltak. Egy kisebb tóról Arany János is megemlékezik, de tenisz – ez volt az ország egyik legrégibb pályája –, krikett és kuglipályát, labdázó teret és más, sportolásra alkalmas tisztásokat is kialakítottak. A kertben található a 19. század második felének legnagyobb költője, Arany János emlékháza is, aki 1851-ben fél évig, majd 1852-ben a nyári vakációban volt Tisza Domokos mestere a költészet terén. Az eredeti kerti házat először Tisza István jelölte meg emléktáblával. Az Arany János otthonául szolgáló zsuppfedeles házikót a II. világháború végén, a falu szovjet megszállása idején lebontották és sáros utak feltöltésére használták. Rekonstrukciója a Magyar Tudományos Akadémia és a Petőfi Irodalmi Múzeum közreműködésével készült 1971-ben. A park fáinak jelentős részét 1944-45-ben kivágták, eltüzelték vagy építési célokra használták fel.
A 2021-es felújítás egyik fő területe a kastélykert és kastélypark voltak, ahol növények telepítésével, a sétautak megújításával és köztéri világítással tettük a parkot a kastély méltó környezetévé.
A TISZA CSALÁD KRIPTÁJA
A kastélytól a sírboltig, Békés vármegye legnagyobb hasonló építményéig néhány perc sétával juthatunk el. A birtokot visszaszerző Tisza I. Lászlóról ismert, hogy első geszti éveiben nem fényes lakhely építésére törekedett. Talán korai végét érezhette, mert amellett, hogy anyagilag megalapozta családja jövőjét és támogatta egyháza ügyeit, első nagyobb kiadásai közé tartozott annak a családi kriptának a felépítése, amelyben hamarosan eltemették. A Fekete Geszti Krónika szerint 1764 és 1769 között, az új temetőben létesült az épület.
A most látható és látogatható építményt 1902-ben emelték, ezután a távolban elhunyt családtagok hamvait is a geszti sírboltba hozták. A kriptában jelenleg harminchárman nyugszanak, köztük Magyarország történelmének nagyjai: Tisza Kálmán miniszterelnök, a szegedi gróf Tisza III. Lajos és gróf Tisza IV. István miniszterelnök. A család jelentőségét is kifejező méltóságteljes környezetben sorakoznak a Tiszák asszonyainak koporsói is, köztük Teleki Katalin, Teleki Júlia és Degenfeld-Schomburg Ilona grófnők, Holles Otília, ifj. Tisza Istvánné Sándor Jolán, Keglevich Erzsébet grófnő, Tisza Vilhelmina (báró Lusenszky Pálné).
A Tiszák gyermekei között szép számmal voltak korán elhunyt reménységek, olyan kiemelkedő tehetségek, mint például a költő Domokos, vagy a 20. századi Tisza József. A hajdani magas gyermekhalandóság következtében csupán Tisza László és Teleki Katalin gyermekei közül József, Károly, Ferenc és Emilia, illetve Tisza Lajos és Teleki Júlia Lajos, László és Béla nevű kisgyermekei vannak ide temetve, 1877 óta közös koporsóban. Tisza István miniszterelnök az alábbi sorokat írta a családi Bibliába Tisza Juliska halálakor: „1889. szept. 13án született kis leányunk, ki a keresztségben Juliánna, Paulina nevet nyert, a jó Isten 1894. január 1jén magához vette őt.” Végakarata szerint itt temették el az 1974-ben Argentínában elhunyt Tisza Lajos Kálmánt is.